Tóth Árpád - A vén ligetben

kedvenc-versek:

A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.

Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy…

Pilinszky János - Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj. 

Varró Dániel: Nem illünk össze drága

morningpoetry:

Varró Dániel: Nem illünk össze drága

Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen. 
A pletykarovatot te, a sporthíreket én. 
Te pontban akkor ott vagy, én késve érkezem. 
Én két cukorral kérem, te pedig feketén.

Te mondod is, nekem gondolni hosszan át kell. 
Ha érvelek, te sírsz, elvágva disputánk. 
Te este vagy bújós, nekem meg reggel áll fel. 
Én gyereket szeretnék, te inkább kiskutyát.

Te szabályosan írod, én egy essel, mi két es. 
Bumfordi medveárnyék az én árnyékom, édes, 
szökell mellette árnyad tünékeny lányalakja.

Bugyrok közt járok én beszívva felcsapóként, 
te meetingekre jársz HR-tanácsadóként, 
De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja.

bodyelectricm:

.
constancecase:

dream-chaserxo:

Infused in the white bead is water from Mount Everest, the highest point on earth. In the black bead, mud from the Dead Sea, the lowest point on earth. Separating the two beads are clear beads, representative of the story we all have to tell. Life moves through cycles, find your balance.
"Sometimes you’re on top of the world, stay humble. Sometimes you’ve hit a low, stay hopeful.”

Best present ever